„KEMÉNYSÉG ÉS A LÁGYSÁG ISKOLÁJA”
A Goju-Ryu a Naha-te rendszer tagja, és Okinawa szigetéről származtatjuk. A név jelentése; a „Keménység és a Lágyság Iskolája”. Nevét az „Öklök 8 verse” című ősi Bushido versből kapta. „Amikor belélegzünk ellazul a testünk, kilégzésnél megfeszül, életritmusunk ezen a harmónián alapul.” A Goju a Dél-Shaolin rendszerből fejlődött ki Ryu-Ryoko, Higaonna, és Miyagi mesterek által. Az 1920-as években nyerte el mai formáját Miyagi mesternek köszönhetően. Fontos célunk a stílusunk kialakulásának, a Távol-Kelet kultúrájának megismerése, megismertetése. A Goju-Ryu a négy tradicionális Japán iskola egyike. Mivel a belső és külső energiáinkra épül a stílus, így rendkívül hatékony. Mellőzi a bonyolult megoldásokat, ésszerűség, egyszerűség, hatékonyság a főbb irányelvei. Rendkívül praktikus iskolarendszer; ezért a gyengébb fizikumú férfiak és a nők számára is kiváló önvédelmi, egészségmegőrző és testedzési lehetőséget nyújt.
AZ OKINAWAI GOJU-RYU KIALAKULÁSA
Kanryo Higaonna 1851 március 10-én született az okinawai Nahában. Rangos, de elszegényedett család fia volt. Tüzifát szállítottak a Kerama szigetekről, s így teremtettek elő a megélhetésükhöz szükséges, csekély jövedelmet. Már fiatalon érdeklődött a harcművészetek iránt. 14 évesen kezdett el kínai Kung-Fu-t tanulni egy helybeli mestertől. Kínába szeretett volna utazni, hogy ott tanulhasson.
Naha kikötővárosában – akkoriban ez volt az egyetlen kikötő, mely nyitva volt a Kínával folytatott kereskedelem felé – élt egy Udon Yoshimura (1830-1898) nevű államférfi. Yoshimura Udon, akit kínaiul Sho Shirei-nek, japánul Chomei-nek hívtak, gyakran utazott Kínába küldöttként. Higaonna sensei-t egy Kume-ból származó harcművészeti tanár mutatta be a fent említett államférfinak. Yoshimura bemutatta Higaonna sensei-t egy kereskedőhajó tulajdonosának, aki oda-vissza utazott Kína és Okinawa között. Némi kitartással Higaonna sensei meggyőzte a tulajdonost, hogy engedélyezze átkelését Kínába. Ebben az időben a jómódúak számára is erősen korlátozottak voltak a tanulási lehetőségek Kínában, hát még egy szegény család sarjának.
1868, vagy 1869 novemberében (nem tudni pontosan!), 16 évesen Higaonna sensei e1hagyta Naha kikötőjét egy Kínába tartó hajón. A kedvező szeleknek köszönhetően a hajó (“shinko sen” hajója, ismert még “toshshinryu” járatként is) 8 napos utazás után megérkezett a kínai Foochow kikötőbe. Higaonna sensei majdnem egy évet töltött Foochow-ban egy okinawai településen, melyet Ryukyu-nak hívtak. Higaonna sensei-nek négy évig muszáj volt Foochow-ban tartózkodnia a bemutatás előtt.
Miután Higaonna sensei-t bemutatták Ryu Ryuko mesternek, a mester nem fogadta el azonnal tanítványaként. Kínában bevett szokás volt, hogy mielőtt a mester elfogadott valakit tanítványaként, tanulmányozta a jelölt jellemét és egyéniségét. Így Higaonna sensei feladatul kapta, hogy gondozza kertet és takarítsa a mester szobáit. Higaonna sensei hosszú időn keresztül komolyan és lelkesen végezte feladatait. Ryu Ryuko mesterre nagy hatással volt Higaonna sensei magatartása. Végül is Ryu Ryuko mester megelégedettséggel fogadta magántanítványának Higaonna sensei-t.
Miután Ryu Ryuko mester tanítványának fogadta, Higaonna sensei segített mesterének a napi bambuszkereskedői tevékenységének elvégzésében. Az edzés sötétedés után kezdődött a Sanchin kata gyakorlásával. Ezután a tanulónak az Unsoku-ho-t (lépések sorozata) kellett gyakorolnia. Eközben nehéz Nigiri-game-eket (nehéz kerámia korsó) emelgettek a peremüknél fogva. Ez a gyakorlat erősítette a tanuló fogását, miközben fejlesztette a megfelelő lépéseket. Az edzés a Muchi-ishi-ket (természetes kövek) használó gyakorlatokkal folytatódott, majd a Makiwara (ütőoszlop) edzés következett, ahol könyökkel, ököllel, kéz éllel, és tensho-val (tenyér) ütötték a Makiwara-t. Az edzésben szerepelt az Uki-nak nevezett nagy bambuszkosár is. Két ember mászott bele a kosárba, és ott kellett gyakorolniuk a közelharcot és fojtási technikákat.
Higaonna sensei-t elbűvölték az eszközök és felszerelések, amelyeket először használt a mester dojojában. Minden újonnan tanult technika még jobban növelte érdeklődését a karate iránt. A kemény edzések, megterhelések eredményeként Higaonna sensei lába, keze és könyöke állandóan duzzadt volt az erőfeszítéstől. De csak ezek a kemény edzések tették képessé Higaonna sensei-t, hogy izmait edzett acél keménységűvé fejlessze. 13 év kemény edzés után Higaonna sensei lett Ryu Ryuko mester legügyesebb tanítványa.
MIYAGI CHOJUN, MINT HIGAONNA SENSEI TANÍTVÁNYA
Miután visszatért Kínából, Higaonna sensei minden idejét és energiáját a Sanchin kata tanulásának és gyakorlásának szentelte. Elméja annyira el volt foglalva a Sanchin katával, hogy néha még az étkezésről is elfelejtkezett. Ebben az időben egy fiatal fiú lett Higaonna sensei magántanítványa. A fiú neve Miyagi Chojun volt, aki később a Goju-Ryu megalapítója lett. Higaonna sensei 49, a fiatal Miyagi Chojun pedig 14 éves volt, mikor először találkoztak.
Higaonna Kanryo sensei tanítványának az első hat hónapban csak az “Unsoku-ho-t” (lépések alapmintái) oktatta. Az “Unsoku-ho” edzés után Higaonna sensei a Sanchin katát gyakoroltatta tanítványaival – a gyakorlat magában foglalta a légzés kontrollt és az izmok fejlesztését is – három-négy éven keresztül. Higaonna sensei edzései olyan kemények voltak, hogy a tanítványok válla vérzett, miközben látásuk elhomályosult, csípőjük és lábuk az összeomlás szélén volt. Edzés után néhány tanítványnak vér volt a vizeletében. A tanítványok nem kezdhették el újabb kata gyakorlását, amíg nem voltak mesterei a megfelelő légzésnek és állóképességük nem fejlődött elegendően magas fokra.
Sok tanítvány érkezett Higaonna sensei-hez, de mivel az edzések kemények és szigorúak voltak, kevesen maradtak vele hosszú ideig. A fiatal Miyagi Chojun egyike volt azon keveseknek, akik Higaonna sensei-nél maradtak és végigcsinálták az edzéseket.
Higaonna Kanyro sensei, a tanítványával, Miyagi Chijun sensei-el együtt egész életüket a Naha-te fejlődésének és előrehaladásának szentelték. 1916 elején Higaonna sensei megbetegedett. Miyagi Chojun sensei elvitte mesterét otthonába, gondját viselte és hűségesen ápolta. De Higaonna sensei 1916 októberében eltávozott közülünk. Így a Naha-te művészete Higaonna sensei kezéből átkerült tanítványa, Miyagi Chojun sensei kezébe.
A GOJU RYU KEZDETEI ÉS FEJLŐDÉSE
Miyagi Chojun sensei
Miyagi Chojun sensei 1888. április 25-én született Naha-ban. Miyagi sensei családja a nemesi osztályhoz tartozott. A Miyagi család orvosságok behozatalával foglalkozott Kínából (két kereskedőhajójuk volt) ellátva mind a kormányt, mind az egyéni kereskedőket. A család egyike volt a leggazdagabbaknak Naha-ban. Miyagi sensei apját Miyagi Chosho-nak hívták. ő volt a Miyagi családban a harmadik fiú. Amikor Miyagi Chojun sensei 5 éves lett, a család örököse meghalt. Így Miyagi Chojun sensei-t örökbe fogadta a család örökösként, így lett ő első fia az apjának.
Mikor Miyagi sensei 11 éves volt, az anyja elvitte egy karate mesterhez, akit Aragaki Ryuko-nak hívtak. (Aragaki Ryuko sensei a nagyapja Aragaki Shuichi-nek, aki ma az International Okinawa Goju Ryu Karate-do Federation tanácsadója). A Meiji restauráció és a kínai-japán háború alatt átélt nehéz és viharos évek meggyőzték Miyagi sensei anyját arról, hogy egy férfinek szellemileg és fizikailag egyaránt erősnek kell lennie azért, hogy szembenézzen a világgal, mint a család feje. Aragaki Ryuko sensei dojo-jában, Miyagi sensei főként Makiwara-t, chishi-t és nigira-game-t használt edzés közben, melyek az izmok erősítésére és fejlesztésére szolgáltak. Aragaki sensei bemutatta fiatal tanítványát, Miyagi sensei-t, barátjának, Higaonna Kanryo sensei-nek, mikor Miyagi sensei 14 éves volt.
Mivel hírneve elterjedt Naha-ban, sokan jöttek Higaonna sensei-hez azt remélve, hogy tanítványává válnak. De Higaonna sensei senkit nem tartott meg tanítványként, hacsak nem úgy gondolta, hogy az egyénnek olyan személyisége van, mely képes a karate komoly tanulása által megkövetelt fegyelemre. Miután valakit elfogadott tanítványaként, Higaonna sensei tanulmányozta viselkedését, míg meg nem győződött arról, hogy a tanítvány komolyan gondolta a karate tanulását. A fiatal Miyagi sensei minden feladatát- háztakarítás, kertgyomlálás, favágás és vizesvödrök hordása – nagy lelkesedéssel végezte. Mikor fiatal volt, Miyagi sensei gyakran segített a házimunkában. Higaonna sensei végül elfogadta Miyagi sensei-t személyes tanítványaként és elkezdte tanítani őt művészetére, a Naha-te-re. Ebben az időben Miyagi sensei még nem volt biztos benne, hogy egész életében szeretné folytatni a karate gyakorlását, de már minden másnál jobban szerette a karatét.
Miyagi Chojun mester edzése
Higaonna Kanryo sensei a tanítványait olyan keményen és szigorúan edzette, hogy még Miyagi Chojun sensei is többször gondolt az edzés abbahagyására. De mikorra Miyagi sensei elkezdte a középiskolát, rájött, hogy sokkal jobban szüksége van a karate művészetére, mint valaha.
Miyagi sensei-nek az edzés nem korlátozódott a dojo-ra. Minden nap futott az iskolába és onnan vissza, hogy erősítse lábait. Néha Miyagi sensei lement a kikötőbe edzeni. Ott selyemövének (obi) egyik végét egy szálfához, másik végét a nyakához kötözte. Ekkor, ál1ó pozícióban hajolgatott előre és vissza a szálfát használva súlyként, így edzette csípőjét, derekát és lábait. A tengerparton Miyagi sensei kövek emelgetésével gyakorlatozott – némelyikük majdnem 100 kg volt – hogy erősítse markát, kezeit és csípőjét. Ha egy kő túl nehéz volt, akkor mindennap visszatért ugyanahhoz a kőhöz, míg végül sikeresen felemelte.
Miyagi sensei mindezeket önállóan csinálta, iskola után, mielőtt este Higaonna sensei dojo-jába ment. Az extra gyakorlatok ellenére, melyeket Miyagi sensei végzett, még mindig úgy találta, hogy Higaonna sensei edzései szigorúak és rendkívüli módon igénybe veszik. A Sanchin kata gyakorlása közben az izmok Higaonna sensei által elvárt mértékű feszítése olyan nehéz volt, hogy Miyagi sensei néha elájult a gyakor1at közben. Miután esti munkája véget ért, Miyagi sensei olyan kimerült volt, hogy alig találta meg az utat hazafelé. Rendkívüli módon kifáradva, lábait egymás után kézzel emelte fel, hogy fel tudjon menni a lépcsőn a szobájába. Néha nem volt ereje, hogy felmenjen a lépcsőn és az előszobában aludt reggelig.
Annak ellenére, hogy az edzés durva volt, Miyagi sensei nagymértékű szenvedélyt és lelkesedést táplált a karate iránt. Erős akaratú férfi volt. Az iskolában Miyagi sensei jó tanuló volt. Higaonna sensei tanulmányozta Miyagi sensei jellemét és meg volt győződve arról, hogy Miyagi sensei az ember, akinek átadhatja Ryu Ryuko mestertől tanult művészetét.
Higaonna sensei különleges utasításokat adott Miyagi sensei-nek a kata gyakor1ásában. Higaonna sensei ésMiyagi sensei, mint mester és tanítványa, együtt szentelték életüket a Naha-te tanulásának, gyakor1ásának és tökéletesítésének.Miyagi sensei körülbelül 13 évet edzett Higaonna sensei-el. Ez nagyjából azonos időtartam volt, mint amelyet Higaonna sensei töltött mesterével, Ryu Ryuko-val, Kínában. Higaonna Kanryo sensei 1916 októberében halt mg, 63 éves korában.
Abban az évben, mikor Higaonna sensei meghalt, Miyagi sensei elutazott Kínába. Foochow városában, Fukien tartományban, Miyagi sensei megpróbálta megtalálni azt a helyet, ahol Ryu Ryuko mesternek volt a dojo-ja és ahol Higaonna sensei 13 éven keresztül edzett. Végül Miyagi sensei megtalálta a telket, ahol a dojo volt egyszer, és ahol Higaonna sensei élt régen. Mindössze a külső fal maradt meg, a dojo vagy Ryu Ryuko mester házának bármely nyoma nélkül. Miyagi sensei véletlenül találkozott egy öregemberrel, aki Ryu Ryuko mester tanítványa volt. Az öregember elmondta, hogy a forradalmi harcok alatt a legtöbb harcművész elmenekült Szingapúrba vagy Malajziába, hogy megszabaduljanak az üldözéstől. Még a forradalmi harcok véget érte után sem tértek vissza, vagy ha visszatértek, akkor titokban folytatták tevékenységüket. Miyagi sensei tartott egy bemutatót képességeiről, amely nagy hatással volt az öregemberre.
Miután Miyagi sensei visszatért Kínából, idejét a “Rokkishu” kata tanulmányozásával töltötte. Miyagi sensei ezen a katán alapulva alkotta meg az eredeti nyitott kezes katát, a “Tensho”-t. A Tensho kata jellemzői a lágy és egyenletes mozdulatok, a Sanchin kata kemény mozdulataival szemben. A mozdulatok lenyűgözők. Noha Miyagi sensei később fejlesztett ki két másik katát, a “Gekisai Dai’ichi”-t és a “Gekisai Dai’ni”-t, a Tensho katát tartjuk igazi mesterművének.
Higaonna Kanryo sensei halála után Miyagi sensei a természethez és természetes környezetéhez fordult alkotó ösztönzésért. A természettel szoros kapcsolatban kezdte edzeni magát. Miyagi sensei a tengerparton gyakorolta a “kiai”-t. “Kiai”-ja olyan erős és élénk volt, hogy a hullámok morajlása felett is hallható volt. Miyagi sensei szemmozdulat gyakorlatokat is végzett. Először lefelé nézett a homokra a lábai körül, majd hirtelen felnézett a tenger felszínére. Ekkor felnézett a horizontra, ahol az ég és a tenger találkozott. Ezután lenézett a tenger felszínére, majd vissza a homokra a lábai körül. Miyagi sensei ezen mozdulatokat pislogás nélkül végezte.
Miyagi sensei a Sanchin kata-t néha a tengerben, nyakig érő vízben, néha egy hegy tetején gyakorolta. Egyszer Kyoto-ban, Miyagi sensei a Sanchin kata-t három napon keresztül a hóban gyakorolta. Mindig megpróbálta megtanulni és gyakorolni a karate minden aspektusát a természettel szoros kapcsolatban.
Ugyanekkor, Miyagi sensei megpróbált felhasználni minden alkalmat mindennapi életében és környezetében az edzésre. Például, mikor áthaladt két kőfal között (két méter távolságra voltak egymástól), cikkcakkban szaladt a két fal között, nekiütközve testével a falaknak. Néha ledobta magát a kőjárdára, gurult néhányat, majd talpra állt.
Amikor épületben tartózkodott, soha nem ült háttal ablaknak vagy ajtónak. Mikor lefeküdt aludni, gondosan választotta ki alvási pozícióját, gondos megfontolással fejének és szívének helyére. Amíg reggel megmosta az arcát, vagy amíg sétált, vagy amíg kinyitotta és becsukta az ablakot, mindig tanulmányozta, hogyan tudna védekezni e tevékenységek közben.
Nyári időben, lefekvés előtt, Miyagi sensei gyakorolta a “tsuki”-t (ütés) a kenderszálakból készölt moszkitóhálóval szemben, amely igen lágy volt. A tsuki gyakorlása után a gyertya lángját “seiken”-el (ököl) oltotta ki. Ezután lefeküdt aludni a moszkitóháló alá. Néha nem volt képes elaludni, mivel izmai merevek voltak és fájtak a napi edzéstől.
Miyagi sensei megpróbálta megtanulni az edzés módszereket, melyek lerövidítik azt az időt, mely szükséges az üzenetek eljuttatásához a szemekből az agyba, valamint az izmok megfelelő válaszához. Szintén tanulmányozta, hogyan lehet fejleszteni az öt érzéket, valamint olyan dolgokat, mint a hátánál lévő ellenfél észlelése a bőrön és a fejlesztett illatérzékelésen keresztül. Miyagi sensei-nek volt néhány érdekes tapasztalata, amíg el volt merülve a kata tanulásában és gyakorlásában. Az évek alatt, egyik éjjel egy férfi jelent meg álmában és a kata-ról beszélt, pontos és részletes utasításokat adott, leírva a kata lényegét. Az álom után, az éjszaka közepén Miyagi sensei kiugrott az ágyból és kiment a dojo-ba, hogy kövesse a kapott utasításokat. Ez a fajta tapasztalás többször is megtörtént vele. A fentiekben leírtunk néhány példát Miyagi sensei napi edzéséből. Miyagi Chojun sensei egész idő alatt a művészetéről gondolkodott, szó szerint napi 24 órát szentelve a karate művészetének.
1921-ben az akkori trónörökös, Hirohito (Japán későbbi császára) grandiózus európai körútja során megszállt az okinawai Nagagusuku Bay-ben. Egy hatalmas ceremóniát tartottak Okinawa-ban a trónörökös tiszteletére. A ceremónián a Naha-te és a Shuri-te iskoláinak legjobb harcművészei tartottak bemutatót a trónörökös előtt. Miyagi sensei a Naha-te művészetét mutatta be. A trónörökösre nagy hatással voltak a bemutatók és az, hogy a harcművészek ilyen magasan képzettek egy ilyen kis szigeten, mint Okinawa. 1925-ben, a 37 éves Miyagi sensei ismét bemutatót tartott a Naha-te művészetéből Chichibu trónörökös előtt. Miyagi sensei már ekkortájt előre látta a karate fejlődését Japánban és a világon. Úgy gondolta, hogy fontos szervezni és egységesíteni az okinawai karate világát azzal a céllal, hogy bemutassák az okinawai karatét, mint kulturális kincset, és mint az okinawai emberek örökségét, melyet a következő generációk örökölni fognak. Ezeket a gondolatokat figyelembe véve, Miyagi sensei létesített egy Karate Research Club nevű klubot a Naha-shi-beli Wakaso-cho-ban, 1926-ban. A klubot Miyagi Chojun sensei, Hanashiro Chomo sensei (a Shuri-te mestere), Motobu Choju sensei és Mabuni Kenwa sensei (a Shito Ryu alapítója) alapította. A felsorolt négy ok1ató váltakozva tanította a tanulókat. Az edzés bemelegítő gyakorlatokkal kezdődött, majd kiegészítő gyakorlatok következtek. A bemelegítő és a kiegészítő gyakorlatok segítettek a tanulóknak fizikai erejük és állóképességük fejlesztésében. Ezen gyakorlatok után a tanulók a Sanchin katát gyakorolták újra meg újra, nap, mint nap. A Sanchin kata naponként ismételt gyakorlása nemcsak a tanulók fizikai, hanem szellemi és lelki erejének fejlesztésében is segített. Az ismételt gyakorláson keresztül ezek a tanulók fokozatosan mesterévé váltak a karate tudományának és módszereinek.
Az 1930-as években Miyagi sensei nagyon aktív volt a karate-do fejlesztésében és terjesztésében Japánban és világszerte.1934-ben Miyagi sensei a Butoku-kai Szövetség (Butoku-kai Association) okinawai ágazatának állandó bizottságának elnöke lett.1934 áprilisában egy hawaii újságcég meghívta Miyagi sensei-t, hogy mutassa be és népszerűsítse a karatét. 10 hónapot töltött Hawaii-on, mielőtt visszatért Naha-ra. 1934-ben dicséretet kapott az Oktatási Minisztériumtól a testnevelési kultúra területén végzett kiemelkedő szolgálataiért.
Miyagi sensei 1936-ban tért vissza Kínába, ekkor Shanghai-ba, kínai harci művészetek további tanulása céljából a Seibu Testnevelési Kultúra Szövetségnél (Seibu Physical Culture Association). Két hónapot töltött Kínában. 1937 májusában Miyagi sensei egy kata bemutatót tartott a Butoku-kai Szövetség (Butoku-kai Association) tornáján és ebből az alkalomból a Szövetség dicséretben részesítette e területen végzett tanulmányaiért. Miyagi sensei egész életét a Goju Ryu Karate-do előmozdításának és a karate fejlesztésének – melyet a gyakorlatok tudományos módszereinek kidolgozásával ért el – szentelte. 1940-ben Miyagi sensei megalkotta saját katáit, a “Gekisai Dai’ichi”-t és a “Gekisai Dai’ni”-t, hogy népszerűsítse a karatét és fejlessze a fiatal emberek testnevelését. Miyagi sensei megalkotott egy másik katát is, a “Tensho-t”, mely a művészet lágyságát hangsúlyozza, a Sanchin kata keménységének ellentéteként. A “Goju-Ryu” elnevezés, melynek jelentése “A Keménység és a Lágyság Iskolája”, egy nagyon találó név. Körülbelül ez volt az idő, mikorra a Goju Ryu Karate-do teljesen létrejött és megkezdődött a fejlesztése és terjesztése világszerte.
Miyagi sensei valóban a Goju Ryu Karate-do megalapítója volt, nagyon büszke volt a karate okinawai művészetére. A kezdetektől fogva felismerte, hogy a karate értékes kulturális kincse Okinawa-nak. Egész életét az okinawai karate tanulásának, fejlesztésének és továbbadásának szentelte az eljövendő nemzedékek kedvéért.
Az 1940-es évek tragikusak voltak a karate történetében. A második világháború 1941-ben robbant ki. 1944-ben, a háború végnapjai közben, Miyagi sensei-nek és tanítványainak el kellett viselni az Okinawa-ért folyó harc pusztítását és az ezt követő szegénység időszakát. Miyagi sensei elvesztette harmad szülött fiát, Jun-t, és rangidős tanítványát, Shinzato Jin’an sensei-t a harcokban. Ez nem volt megfelelő idő a karate edzésre. Miyagi sensei abbahagyta a karate tanítását ezen időszak alatt.
1946-ban, a háború befejezését követő évben, Miyagi sensei a Testnevelés Okinawai Polgári Szövetségének (Okinawan Civil Association of Physical Education) igazgatója lett és elkezdte tanítani a karatét az Okinawai Rendőr Akadémián (Police Academy of Okinawa). Ugyanebben az évben Miyagi sensei elkezdte tanítani a karatét Tsuboya-cho-beli otthonának hátsó udvarán, ahol negyed szülött fia ma is él. Miyagi An’ichi sensei, Miyazato Eiko sensei, Miyazato Ei’ichi sensei, Iba Koshin sensei és Aragaki Shu’ichi sensei voltak többek között Miyagi sensei tanítványai. A háború után az okinawai karate gyorsan elterjedt Japánban. Miyagi sensei egy rövid ideig Kansai-banStanított karatét (Japán nyugati területe).
Miyagi Chojun sensei karate tudása bámulatos volt, szinte emberfeletti. Harc közben mozdulatai rendkívül gyorsak és ütései hihetetlenül erősek voltak. De ugyanakkor precíz összpontosítás mutatkozott meg e mozdulatok sebességében és erejében. Védései, földre döntő technikái (pulling down techniques) és sabaki-ja (törzs mozdulat) szintén tökéletesek voltak. Kata előadásmódját szavakkal nem lehetett leírni. Miyagi sensei katája rendkívül művészi volt. Az emberek a következőket mondták Miyagi sensei művészetéről: “nem lesz senki a jövőben, aki hasonló pusztító erőt fog birtokolni, mint Miyagi sensei”. Okinawa-ban az emberek Miyagi sensei-t okinawai nyelven úgy hívták, hogy “Bushi Magusuku”, mely jelentése “úriember harcos Miyagi”. Amíg életben volt, mindenki ismerte Okinawa-ban. Ráadásul világszerte úgy ismerték, mint egyikét a legkiválóbb karate szakértőknek. Mint a karate gyakorlója, elhatároztam, hogy legjobb képességeim szerint megőrzöm és átadom Miyagi sensei kiváló eredményeit és tanításait a következő generációnak. Úgy érzem, Miyagi sensei mindig velünk van lélekben, figyel ránk és irányít bennünket, amíg gyakorlunk.
A GOJU RYU ELNEVEZÉS
Miyagi Chojun sensei rangidős tanítványa, Shinzato Jin-an sensei tartott egy bemutatót az Össz Japán Harci Művészetek Tornán (All Japan Martial Arts Tournament), melyet Hirohito koronázási szertartásának megünneplésére rendeztek. A bemutató után Shinzato sensei-t megkérdezte egy kobudo (tradicionális harci művészet) mester, hogy melyik karate iskolához tartozik. Shinzato sensei nem tudott válaszolni erre a kérdésre, mivel ebben az időben nem volt szükséges nevet adni az egyes karate sti1usoknak. Mikor Shinzato sensei visszatért Okinawa-ba, elmondta Miyagi sensei-nek a találkozást. Miyagi sensei egy rövid ideig gondolkodott a problémán. Végül eldöntötte, hogy szükséges nevet adni harci művészeti stílusának azzal a céllal, hogy előmozdítsa és terjessze művészetét, valamint a más japán harcművészeti iskolákkal való együttműködés érdekében.
Miyagi Chojun sensei művészetét “Goju Ryu”-nak nevezte el, mely jelentése “Kemény és Lágy” a tradicionális kínai Kung-Fu tanai nyomán. Miyagi sensei volt az első mester a különböző iskolák között, aki elnevezte művészetét. Habár Miyagi sensei “Goju Ryu”-nak nevezte művészetét, ritkán használta a nevet és ritkán tett ki “Goju Ryu” feliratú táblát a dojo-ban. 1933-ban Miyagi sensei művészetét hivatalosan bejegyezték, mint “Goju Ryu” a Butoku-kai-nál, a Japán Harci Művészetek Szövetségénél (Japanese Martial Arts Association).